HETÉSI SZOKNYÁSHARANGOK

szoknyas1

Szoknyásharang, Kámaháza. (Fotó: LKZ)

A harangozás jelentő kultúrtörténettel bíró, kultikus eljárás, amelyet már az ókori Rómában is ismertek figyelemfelkeltő, vészjelző célzattal. A déli harangszó pedig nekünk magyaroknak különösen kedves, hiszen II. Callixtus pápa rendelte el a Nándorfehérvári csata alkalmából.

   Harangokat azonban nemcsak a templomok tornyába helyeznek el, hanem a téglából vagy kőből épült harangtornyokba és a fából ácsolt haranglábak tetejére is. A népi építészet definíciója szerint a harangláb a harang elhelyezésére szolgáló oszlop vagy gerendaszerkezet, amely az időjárás viszontagságai ellen védi a harangot és a harang felfüggesztési mechanizmusát. A haranglábak méretére jellemező, hogy általában a falu épületeivel egyforma magasságúak, vagy csak csekély mértékben emelkedik ki azok közül.

A hetési fa haranglábak, szoknyásharangok elválaszthatatlanul hozzá tartoznak a hetési falvak arculatához. Fontos népi építészeti és építészettörténeti emlékek. Az ácsolt haranglábak között egy önálló altípust képeznek a Kárpát-medencében, a tetőszerkezetűk szoknyás kialakítása miatt, ami népi elnevezésüket is adta. Mint vallási és hírközlési objektumok jelentősen hozzájárulnak egy-egy település lelki egészségének megőrzéséhez. Olyan ács és faműves tudásról tanúskodnak, ami hasznos lehet az utókornak a hagyományos építkezési formák megőrzéséhez és továbbörökítéséhez, pótolhatatlanok.

   Tágabb környezetünk az Őrség, Göcsej és Hetés vidéke Kárpát-medence szerte a haranglábakban leggazdagabb területnek számít. Az egykori Zala megye területére vonatkozóan közel 80, Vas megye területén pedig mintegy 30 harangláb maradt fenn. Ez valószínűleg abból fakadhat, hogy ez a vidék igen gazdag volt erdőségekben, fában. Az itteni férfiak nagy mesterei voltak a famegmunkálásnak és a faépítkezésnek. Vidékünk fa haranglábai valóságos ácsremekek, speciális tetőszerkezetűkre utalva szoknyásharangoknak nevezik őket.

   A legegyszerűbb haranglábak Y alakú ágasfák voltak. Ezen típusból fejlődött ki a két oszlopos, majd a négyoszlopos harangláb. A haranglábakat régente zsúppal vagy zsindellyel, a 20. század folyamán pedig mindinkább cseréppel vagy bádoggal fedték be.

            Göntérháza legrégibb vallásos építménye a szoknyásharangja, amely egyes források szerint 1860-ban készült, míg mások szerint 1889-ben. A toronytörzs oszlopaiba az 1889-es és az 1924-es évszámot vésték, ez utóbbi egy javításra utalhat. A benne lévő harangot az első világháború idején, 1917 végén a hatóság elvitte háborús célokra, fegyver készült belőle. A mai harangot a falu lakói 1924-ben vásárolták és ebben az évben fel is szentelték. A harangon német nyelvű felirat olvasható, amelynek jelentése „Öntve Szabó Ernőnél Grazban 1923-ban, száma 2230.” A bárdolt tölgy anyagú harangláb talpgerendázatát betonalapon álló 60 cm magas téglaépítményre helyezték. Négy magas oszlop képezi a toronytörzset, amelynek fele nyúlik a szoknya fölé. Szabályos, gúla alakú toronysisakja keskeny eresszel épült. Csúcsdísze fémből készült gömb és kettős kereszt, amelynek tetejét szélkakas ékesíti. Az építmény műemléki védelem alatt áll.

szoknyas2

Szoknyásharang, Göntérháza. (Fotó: LKZ)

A leírást készítették:

Kepéné dr. Bihar Mária, néprajzkutató, történész és Lendvai kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus

 A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Bödei János: Adatok Hetés népi építkezéséhez. Vasi Szemle VI. 1939. 322-328.

Gönczi Ferencz: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár. 1914.

Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán: Fa haranglábak a Lendva-vidéken. In: Kő kövön maradjon! Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet. Lendva 2011. 59-61.

Sisa Béla: A Kárpát-medence fatornyai. Wooden bell towers in the Carpathian basin. Nyíregyháza-Sóstófürdő. 2001.