Zala György szobrászművész életműve

A századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere. Képzőművészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd a bécsi és a müncheni akadémián folytatta, művészi érdeklődése mindinkább a francia és belga mesterek felé fordult. Első jelentős alkotása a Mária és Magdolna című márványszobor, amellyel elismerést és számos megbízást szerzett, s hamarosan a korszak legtöbbet foglalkoztatott emlékműszobrásza lett.

1885-ben rábízták a Huszár Adolf szobrászművész halála miatt félbemaradt aradi Szabadság-szobor befejezését, ezt követően elkészítette a várbeli Honvéd-szobrot, majd a Budapest legszebb lovas szobrának tartott Andrássy Gyula-emlékművet, amelyet rendkívül ünnepélyes keretek között maga Ferenc József császár avatott fel. A szobrot 1945-ben, a Kossuth híd építése miatt bontották le. 1894-ben monumentális szobrászati feladattal, a budapesti Millenniumi Emlékmű megtervezésével és kivitelezésével bízták meg. A hat szobrász bevonásával elvállalt feladattal 1929-re készült el. A királyszobrok közül Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás, illetve Mária Terézia és Ferenc József szobrai dicsérték az ő keze munkáját. Eredetileg ő készítette a szobrok talapzatául szolgáló domborműveket is, melyek a budapesti városkép meghatározó alkotásai. Az általa készített emlékművek sorát gazdagítja a nagykőrösi Hősi emlékmű (1925), illetve a pesti Eskü (ma: Március 15.) téren 1932-ben felavatott Erzsébet királyné-szobor. Utolsó nagy budapesti megbízása az 1934-ben Orbán Antallal közösen elkészített Tisza István-emlékmű volt. Kitűnő portrékat is készített, többek között Erzsébet királynéről, Ferenc Józsefről, Jókai Mórról, Deák Ferencről, Andrássy Gyuláról, Blaha Lujzáról és Benczúr Gyuláról. Gazdag portrésorozatának kiemelkedő darabja az idős Ligeti Antal festőművészt megörökítő mellszobor.

Síremlékei közül legjelentősebbek Csukássy Józsefé (1893) és Komócsy Józsefé (1893) a Kerepesi temetőben, Csernoch János hercegprímásé (1931) az esztergomi székesegyházban, valamint József nádor fehér márványból faragott, kétszeres életnagyságú térdelő alakja, amelyet eredetileg a budavári királyi palota Szent Zsigmond-kápolnájának altemplomában lévő nádori kriptába rendeltek meg tőle.