A Bánffy család szellemi öröksége

Zala megye legjelentősebb és a középkori Magyarország egyik legtekintélyesebb főúri családja, a Bánffy, a német eredetű Hahót-Buzád nemzetségből származott. Birtokközpontjáról az Alsólendvai nevet viselő főúri család évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a magyar történelemben.Felemelkedése az Anjouk idején kezdődött. A 15–17. század folyamán a család számos tagja magas tisztségeket töltött be. Egyebek mellett bánok– vezetéknevük is innen eredt (Bán-fi) –, örökös főispánok és fontos állami méltóságok (főpohárnok, ajtónállómester, tárnokmester, országbíró stb.) voltak. A legmagasabb méltóságot a Magyar Királyság hatalmi hierarchiájában a családfán VI. Bánffy János érte el, akit Szapolyai János magyar király nádorrá nevezett ki. Az elmondottak ismeretében érthető, hogy a középkori város fejlődése is a Bánffy család nevéhez fűződik. A 16. században a Bánffyak a terület protestáns egyházának fontos támogatóivá váltak. Udvaruk meghatározó irodalmi és szellemi műhelynek számított, ahol jónevű, művelt tollforgatók, tanítók, prédikátorok fordultak meg, s innen – a Hoffhalter-féle nyomdából, Kultsár György alkotása révén – kerültek ki a legkorábbi magyar nyelvű könyvek a mai Szlovénia területén. A család történetének legfontosabb forrását, a híres Bánffy-naplót a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár őrzi. I. Lajos magyar király 1366-ban Szent Simon és Júdás napjára, azaz október 28-ra vásárjogot adományozott Alsólendvának, mégpedig ugyanazon jogokkal és jelleggel, mint például Buda városának.