Fumu

Hetési pólyásbaba alakú lakodalmi kalács

A fumu az egyik legkülönlegesebb európai lakodalmi kalács. Göcsejben, Hetésben és a Muravidéken fumunak nevezik azt a pólyásbaba alakú fonott kalácsot, ami a keresztelők és lakodalmak elmaradhatatlan kelléke volt. Legtovább Göcsej és Hetés vidékén maradt fenn. A kalács megnevezésének 15. századi formája még a fumoly volt, és ünnepi alkalmakra készített jobbágyszolgáltatásként is említik. A fumu, mint a bőséges gyermekáldást, a jövőt, az életet szimbolizáló jelkép, évszázadokon át volt a lakodalmak és keresztelők elmaradhatatlan kelléke. A háromféle töltött kalács összefonásából készített, pólyásbaba formájúra díszített kalácsnak a valóságban is akkora méretűnek kellett lennie, mint egy újszülöttnek. Díszes szőttes kendőkbe bebugyolálva vitték az ünnepségre. Dramatikus játék is szövődött köré, ugyanis a fumut jelképesen megkeresztelték és szétosztották az esemény résztvevői között. A fumu készítéséről az 1970-es évek végén megjelent Magyar Néprajzi Lexikon azt állította, hogy már az I. világháborút követő években eltűnt. A legújabb gyűjtések szerint azonban még a II. világháború után is sütötték. A magyarországi Hetés falvaiban az 1970-es években a hetési lakodalom felelevenítése is segítette megőrizni a fumu sütésének hagyományát. A Hetés szlovéniai oldalán és a tágabb térségben, a Lendva-vidéken a fumu sütése leegyszerűsödve élt tovább, és a krepp-papírral feldíszített lakodalmi fonott kalácsok általános elnevezése lett. A pólyásbaba alakú kalács sütése hosszú időre háttérbe szorult, sőt az egyre terjedő lakodalmi torták ki is szorították. Jeles alkalmakkor azonban a fumu újra bekerült a zalai és muravidéki gasztronómiába, ezzel pedig a néprajzi és a gasztronómiai szakirodalomba.