Vágottzsír

Hetés népi táplálkozásában különlegességnek tekinthető a zsír tartósításának és raktározásának egy archaikus módja, a vágottzsír készítése. A vágottzsír készítése is a disznóvágás második vagy harmadik napján zajló munkafolyamat volt. Vágottzsírt a disznó legszebb szalonnájából készítettek. A szalonnát előbb megfőzték, pontosabban csak kövesztették, ami azt jelentette, hogy nem volt szabad erős tűzön főzni. Amikor kiszedték a léből, hideg helyre tették és egy-két napig hűtötték. Igyekeztek arra is ügyelni, hogy minél kevesebb nedvesség maradjon benne. Amikor teljesen lehűlt, lehúzogatták róla a bürkét és megtisztították a húsdaraboktól. A szalonnáról leszedegetett húsdarabkákat kövesztik-nek nevezték. Megsózva finom íze miatt szívesen ették, ha pedig sok volt belőle, kisütötték. A kihűlt szalonnát szeletekre vágták, fatörővel összetörték vagy húsdarálón ledarálták, majd sóval jól összegyúrták.

A sós vágottzsírt alaposan beletömködték a vindőbe, jó szorosan és légmentesen, nehogy megpenészesedjen vagy megavasodjon. A fadongákból készült vindőket a 20.század közepe tájától mindinkább a zománcozott bádogvindők váltották fel. A vágottzsírt szívesen fogyasztották kenyérre kenve, főleg vöröshagymával, zöldpaprikával, paradicsommal, tökmagolajos zöldsalátával vagy tejfölös uborkasalátával, de kiváló ízt adott a héjában vagy meghámozva sütött krumplinak is.